English | Deutsch || Betűméret: A A A








Híreink

 

Schönbrunn Hannoval

2016.03.27. 10:50

 

Ma arra gondoltunk, hogy próbára tesszük Bécs leglátogatottabb turista látványosságait Flóval és Hancival. Meglátogattuk a Schönbrunni kastélyt és az Állatkertet, ami egyébként kutyáktól kifejezetten mentes övezetnek számít az amúgy maximálisan kutyabarát Bécsben.

A kísérlet sikerült és várakozásainkon túl nagyon kellemes is volt. Hancika szokás szerint kitett magáért, a velünk egy időben a Schönbrunnban tartózkodó tömeget a legkevésbé sem érdekelte Ferenc József, leginkább a Hanno jelenléte, meg a teremőröket is. Persze, már minden teremben tudtak rólunk. Iszonyú tömeg vonult a kastélyban, egyébként nem kutyának való program ez, de az osztrák törvények szerint nem hagyhatjuk a kocsiban, meg nem is akartuk. Hanno remekük bírta, teljesen hidegen hagyta a sok történelmi kincs, néha a japánok szagát azért meg kellett jegyeznie…

Aztán a másik program, az Állatkert, itt már az igazolványát sem kérték, meg egyéb kérdésük sem volt, érdekesre sikeredett, legalábbis nekünk és sikerült néhány fajnak pár izgalmas másodpercet okozni. A kis majmok, talán makik, meg egyéb selyem majmok előtt álltunk üveggel elválasztva, amikor észrevették a Hannot, nagy ricsajjal odasereglettek, és nagyon cuki módon, gyakorlatilag egymástól kérdezgették, a fejük ide-oda billentésével, hogy ez vajon milyen „ember” lehet? Őszinte érdeklődéssel nézegették és követték végig, hogy mit csinál a Hanno? Ő persze háttal leült és egyáltalán észre sem vette, hogy milyen helyen vagyunk?

Aztán elsétáltunk az oroszlánok kifutója előtt, szintén egy rész üveggel elválasztva és az unottan üldögélő nyugodt, semmivel fel nem bosszantható oroszlánok közül az egyik nőstény kiszúrta a Hannot, viszonylag messziről. Abban a pillanatban ragadozó macska pozíciót foglalt el az addig magát nyalogató állat és biztosak voltunk benne, hogy nekiront az üvegnek, bár legalább 20 méterre voltunk tőle. Mire körbesétáltuk biztonságos távolságban az oroszlánokat, már minden oroszlán dühösen járkált, bár egy részük nem is láthatta a Hannot  és arra is figyeltünk, hogy távol maradjunk, hogy ne hergeljük őket. (Persze ebből a Hanni semmit sem észlelt.)

Szóval ez nekünk is egy érdekes nap volt, most értünk haza, Hanno nagyon elfáradt, de remekül működött!

 


« Vissza