English | Deutsch || Betűméret: A A A








Híreink

 

Viki és a kutyák

2013.02.19. 09:41

2013. február 19., kedd Látó-Tér · Magyar Nemzet

 

VONA ADRIENN

 

Gyógyító állatok

 

A lovak ragaszkodnak hozzá, hogy lépésrõl lépésre tudják, ki a vezetõjük. Fizikális, lelki sérülések, de stressz oldására is alkalmasak az állatok segítségével végzett foglalkozások. Külföldi szakirodalomban macskákkal, nyulakkal, delfinekkel végzett terápiás programokról is írnak, de hazánkban leginkább a lovas és a kutyás terápia mûködik. A lovakkal való foglalkozás alkalmas lehet az önismeret fejlesztésére vagy vezetõi készségek elsajátítására is. A kutyák a terápiás célokon túl kiképezhetõk hallássérültek, mozgássérültek mindennapi segítésére, így parancsra ajtót nyitnak vagy villanyt kapcsolnak.

 

Növelik az önbizalmat

 

A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a terápiás kutyák alkalmazásával könnyebben alakítható ki kontaktus olyan személyekkel is, akik bizonyos mentális zavar vagy trauma hatására nehezebben
lépnek kapcsolatba embertársaikkal vagy akár a segítõ szakemberrel. A kutyaterápiát gyermekotthonokban, illetve gyógypedagógiai foglalkozásoknál is alkalmazzák.

 

Bródy Andrea, a Kutyával az Emberért Alapítvány (KEA) munkatársa lapunknak elmondta, hogy gyógypedagógiai fejlesztéseknél a kutyaterápiás foglalkozások során számos feladatot oldanak meg, például a gyerekeknek körbe kell rajzolniuk a zsírpapírra lefekvõ ebet. Máskor a gyerekeknek
is el kell végezniük azokat a feladatokat, amiket a kutya végez, például a hasukról a hátukra kell fordulniuk. Ezek a fejlesztõ feladatok pedig mozgásukban akadályozott fiatalok számára nem mindig
egyszerûek.


– A terápiás állat hatására könnyebben alakul ki a bizalom, és gyorsabb lehet a gyógyulási folyamat is. Az állat azonnal reagál a viselkedésre, empátiás kapcsolat jön létre, amelyben a gyermek feltétlen elfogadást tapasztal. Ezáltal csökken a szorongás, a stressz, és egy bizalmi állapot idézõdik fel. A nagyobb gyerekek megtapasztalhatják, hogy õk irányíthatják a helyzetet, a kutya hallgat rájuk, ül, fekszik, ami növeli önbizalmukat – magyarázta lapunknak Kacsó Bernadett pszichológus, a Psziché

Mûhely munkatársa. Hozzátette, idõs embereknél is mûködik a kutyaterápia, hiszen a hízelgõ, a simogatásra kedveskedõ ebek színt, örömöt visznek az életükbe.

 

Mindennapi segítség

 

A KEA a terápiás kutyák képzése mellett mozgássérülteket segítõ kutyákkal is foglalkozik. Bródy Andrea hangsúlyozta, nem szabad összekeverni a terápiás kutyákat a segítõ ebekkel. Az utóbbiak közé a mozgássérült-segítõ, a személyi segítõ, a hallássérült-segítõ és a rohamjelzõ kutyák tartoznak.

 

Három segítõ kutyával él együtt Gulyás Viktória, az alapítvány egyetlen kerekes
székes nevelõje. A fiatal lány újságírónak tanult, most viszont fõállásban nevelõi
feladatokat vállal az alapítványnál. Jelenleg egy fiatal, mozgássérültet segítõ és
egy hallássérültet segítõ kutyával foglalkozik negyedik kerületi otthonában.
– Ahhoz, hogy a mozgássérültet segítõ kutyák megfelelõen el tudják látni feladataikat,
ideális, ha olyan nevelõgazdákhoz kerülnek, amíg a kiképzésük folyik, aki
maga is érintett. Így élethelyzetekben tanulják meg, hogyan kell a kerekes szék
mellett sétálni, illetve miként lehet egy földre leesett kulcsot felvenni, majd az
ölembe ejteni – magyarázta Viktória, aki egy genetikai betegség miatt 12 éves korától
nem tud járni.

 

Viktória bemutatta saját segítõkutyáját, Plüsit, a hófehér golden retrievert,
amely tíz éve él vele, majd Basát, a barna labrador-vizsla keveréket, amelynek most
zajlik a képzése, és végül Ellát, a törékeny, de igen mozgékony kínai kutyát, amely
hamarosan új gazdához kerül.
– A mozgássérülteket segítõ kutyák, mint Plüsi és Basa, általában nagytestûek,
mert szükség lehet arra, hogy a gazdájukat fizikailag is támogassák, például ha a
gazda kiesik a székbõl, felsegítik. A mozgássérültet segítõ kutyákat nyolchetes koruktól
kezdve közösen tanítja a kiképzõ és a nevelõ. Egyéves korukra megtanulják
azokat a feladatokat, amikkel egy mozgássérült ember mindennapjait könnyebbé
tehetik – mondta Gulyás Viktória. 

 

Majd kérésére Basa orrbökéssel felkapcsolta, illetve lekapcsolta a villanyt, míg
Plüsi kinyitotta feje lökdösésével a tolóajtót. – A fiókokat is könnyen ki- és becsukják,
de Plüsi segít a vetkõzésben is, lehúzza rólam a kesztyût, illetve a kabátot is.
Ha bármi leesik a földre, azonnal felveszi – magyarázta a fiatal lány.
Ellára pillantva elmondta, hogy a kutya fizikai adottságai nem fontosak a hallássérülteket
segítõ kutyáknál. – Õk nem parancsra dolgoznak, tehát azt kell megtanítanunk
nekik, hogyan tegyenek különbséget a környezettõl eltérõ hanghatások
között. Ella például megtanulta, hogy kopogáskor a gazdája elõtt kell forognia,
csöngetésnél pedig a nadrág szárát kell meghúznia. Ha a telefon csöng, akkor az
orrával kell megböknie, majd a „mutasd meg!” parancsra az adott tárgyhoz vezet –
mondta Viktória, és egy érmét ejtett a padlóra. Ella azonnal futott felvenni, hiszen
ha siket gazdához kerül, akkor az érme padlóra esését csak õ hallja. A mikrohullámú
sütõ csengésekor pedig két lábra állt és a pulton elhelyezett sütõ felé ugrált.
Megtudtuk, hogy a kutyák kiképzése akkor fejezõdik be, ha az alapítvány megtalálja
számukra a megfelelõ gazdát. Ekkor ugyanis a tanuló kutya egyre többször
találkozik leendõ gazdájával, és megkezdõdik a kutya átszoktatása.
– Ilyenkor az eb már nem az én parancsaimat teljesíti, hanem a leendõ gazdájáét,
és jutalomfalatokat is csak tõle kap. Az ismerkedés alatt átbeszéljük az adott gazda
szükségleteit, ez lehet új feladat is, például hogy a kutya segítsen a kéz felemelésében
és tegye a gazdája ölébe – fûzte hozzá Viktória.

 

 


« Vissza